„100 milliárd köbméterrel n? évente a világ földgázigénye, a földgáz a kulcsa annak, hogy a nagyvárosokban kellemes legyen a leveg?” – indította el?adását Varró László a Nemzetközi Energiaügynökség vezet?je a portfolio energiakonferenciáján. Szerinte amit Magyarországon természetesnek veszünk, az egyes ázsiai országokban nem az: ahol szénalapú az energiatermelés, ott a szmog és savas es? jelent?s társadalmi probléma.
Hangsúlyozta, egy hatékonyan m?köd? piac nem azt jelenti, hogy az ár alacsony. Hanem azt, hogy az árat a keresleti és kínálati viszonyok alakítják. Korábban az Egyesült Államokban is magasak voltak az árak, pedig a piac hatékonyan m?ködött, csak még nem kerültek el?térbe a nem konvencionális készletek.
Van egy olyan illúzió, hogy az egységes európai gázpiac majd csökkenti az árakat. A helyzet azonban nem ilyen egyszer?, ebben számos Európán kívüli tényez? is szerepet játszik. Függ attól, hogy hogyan alakul az amerikai export, a japán nukleráis er?m?vi helyzet, és ezáltal az import, mi lesz Kínában. Ett?l függetlenül az egységes piac elérend? cél.
Varró elmondta, az Egyesült Államokban a palagáz és a szén egy „Alien vs. Predator” helyzetet teremt, mindkét nyersanyag versenyképessége nagyon jó. A robosztus amerikai szénkitermelés lehet?vé teszi, hogy jelent?ssé váljon az export.
Japánban az atomenergia részleges és késleltetett újraélesztése figyelhet? meg. Kínában rendkívül gyors és robosztus a keresletnövekedés a gáz iránt, hiába vannak nem konvencionális készleteik, a gázkitermelés nem tudja követni a növekv? igényeket. Az országnak jelent?s az importigénye, a közép-ázsiai kitermelés komoly részét el fogja szívni, részben éppen Európa el?l.
Európában a gázos termel?k helyzete nem egyszer?, els?sorban az er?teljes támogatással terjed? megújuló er?m?vek és a szén versenyképességének növekedése miatt. Varró szerint mára Európában egyre er?sebb a konszenzus, hogy a megújulók támogatási rendszerét bizonyos szempontból újra kell gondolni.
Az orosz gáz részesedése növekszik Európában, ezzel általánosságban nincsen baj. Az értékesített orosz gáz túlnyomó részét ugyanis olyan európai országokban adják el, ahol a gázpiac versenyz? módon m?ködik. Brüsszelben és Párizsban nem is értik, hogy mi a bajunk orosz gázzal. A probléma nálunk a piac szerkezetéb?l fakad.
Varró László úgy vélte, a gázipari beruházásokat els?sorban a jogi, szabályozások határozzák meg. Példként említette Egyiptomot, ahol a kormány népszer?ségét rezsicsökkentésével próbálták megtámogatni, elmaradtak a fejlesztések, rossz hatásfokú er?m?vek termelnek, a gazdaságnak rendkívüli károkat okoznak az áramkimaradások, eközben kitermelhet? gáz marad a föld alatt.
„Nem akarok igazságtalan lenni, hasonlóan rövid távú politikai megfontolások nem csak Egyiptomra jellemz?ek. Találunk ilyet Venezuelában, Iránban, más hasonló helyeken is” – mondta.
Szerinte az egyes országok energiapolitikái között nem az a legf?bb különbség, hogy milyen energiastratégiai célkit?zéseket fogalmaznak meg, a legtöbb helyen ezek a dokumentumok nagyon hasonlóak. A legfontosabb, hogy milyen szabályozási környezetet teremtenek, milyen az ország t?kevonzó képessége. Képes-e a környezet ösztönözni a beruházásokat.
Varró arra a kérdésre, hogy növeli-e Magyarország versenyképességét az E.On cégeinek állami kézbe vétele, azt mondta: a nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy lehet korrupciómentesen és hatékonyan is m?ködtetni állami kézben egy vállalatot ebben az iparágban, például Hollandiában, illetve lehet rendkívül rossz hatékonysággal és pazarlóan, például Venezuelában. „Mindenki döntse el, hogy Magyarország a Hollandia-Venezuela-tengelyen hol helyezkedik el” – mondta.
forrás: index.hu
