Egy már meglév?, hasonló teljesítmény? energia forrást kiegészítend?, újabb 20 megawattos szolár parkot épít az amerikai információtechnológiai óriásvállalat, az Apple.
Kedvez?tlen hírnevét ellensúlyozandó az Apple nagy ütemben “lépked” a tiszte energia felhasználása felé. Tudvalev? ugyanis, hogy nem csekély elmarasztalás érte már a céget a légszennyezés miatt. Amerikai sajtóközlemény szerint, tavaly a vállalat a légszennyez? gázok kibocsátását közel harmadával növelte. Ugyanakkor az sem hagyható figyelemen kívül, s?t mérföldk?nek tekinthet? a cég életében, hogy energiafaló adatközpontjait már 100 százalékban megújuló forrásokból m?ködtetik. Jóllehet nagyrészt a napenergival kapcsolatosak a saját megújuló fejlesztéseik (a vállalati célra dolgozó fotovoltaikus kapacitások közül a cégé lehet a legnagyobb 100 hektáron és 167 millió kilowattos kapacitás Maidenben!), ámde az óriásvállalat azzal is büszkélkedhet, hogy a szél-és a bioer?m?vi energiával is megújítja, fejleszti energiaellátó bázisát. Az Apple er?feszítéseit dicséri: a széleskör?, “sokoldalú” energiaellátást segíti el?, hogy Maidenben hatalmas – hidrogén alapú – üzemanyagcella-bázist épített ki.
forrás: alternativenergia.hu
Kovács Andrea, az MTI tudósítója jelenti:
Kijev, 2013. április 28., vasárnap (MTI) – Ukrajna nem virtuálisan, hanem fizikailag, azaz valódi cs?vezetékeken keresztül kapja Európából a földgázt – jelentette ki Jurij Bojko energetikáért felel?s ukrán miniszterelnök-helyettes a hétvégén újságíróknak nyilatkozva.
Bojko ezzel cáfolta azokat a héten elhangzott moszkvai vádakat, amelyek szerint fizikailag lehetetlen a reverz, azaz ellentétes irányú gázszállítás, hanem valamiféle papíron szerepl? m?veletr?l lehet csak szó.
Az ukrán vezet? hangsúlyozta azt is, hogy az Ukrajnába Európából visszaérkez? gázszállítások kétoldalú megállapodások alapján történnek, amelyeknek a Gazprom orosz gázvállalat nem szerepl?je.
Meger?sítette, hogy Kijev egyel?re csak az RWE német vállalattól kap földgázt, a tavaly megkötött megállapodás szerint májusig 5 milliárd köbmétert. Ukrajna valójában orosz földgázt kap a német cégt?l, de olcsóbban, mint közvetlenül a Gazpromtól, mert Oroszország kedvez?bb áron adja Németországnak a földgázt. A német gázszállítmányok tavaly novembert?l Lengyelországon keresztül érkeznek Ukrajnába, idén március végét?l viszont Magyarországon keresztül is. Az ukrán kormány Szlovákiával és Romániával is hasonló megállapodást készül aláírni.
A Kommerszant-Ukrajina cím? ukrán lap áprilisban nyilvánosságra hozott értesülése szerint a szerz?désekben semmi törvénytelen nincs. A lap szerint a Gazprom rendelkezési joga a szállított földgáz fölött véget ér a tranzithatáron lév? gázmér?állomásnál. Az európai vásárlóknak pedig joguk van az általuk megvásárolt földgázt bármely más országnak eladni, beleértve Ukrajnát is, ezt az orosz gázvállalattal kötött szerz?désük nem tiltja.
Alekszej Miller, a Gazprom vezet?je már nem el?ször gyanúsítja csalással Kijevet. A hónap elején egy orosz tévém?sorban kijelentette, hogy semmiféle cs?vezetékeken keresztüli visszaküldött gázszállítás nem történik Ukrajnába az említett európai országokból.
Emellett a „take or pay” elvre hivatkozva hétmilliárd dollárt követel az orosz gázvállalat Kijevt?l, amiért kevesebb földgázt vásárolt t?lük tavaly, mint amennyit minimumként rögzítettek a 2009-es orosz-ukrán megállapodásban.
Kovács Andrea,
az MTI tudósítója jelenti:
Kijev, 2013. április 28., vasárnap (MTI) – Ukrajna nem virtuálisan, hanem fizikailag, azaz valódi cs?vezetékeken keresztül kapja Európából a földgázt – jelentette ki Jurij Bojko energetikáért felel?s ukrán miniszterelnök-helyettes a hétvégén újságíróknak nyilatkozva.
Bojko ezzel cáfolta azokat a héten elhangzott moszkvai vádakat, amelyek szerint fizikailag lehetetlen a reverz, azaz ellentétes irányú gázszállítás, hanem valamiféle papíron szerepl? m?veletr?l lehet csak szó.
Az ukrán vezet? hangsúlyozta azt is, hogy az Ukrajnába Európából visszaérkez? gázszállítások kétoldalú megállapodások alapján történnek, amelyeknek a Gazprom orosz gázvállalat nem szerepl?je.
Meger?sítette, hogy Kijev egyel?re csak az RWE német vállalattól kap földgázt, a tavaly megkötött megállapodás szerint májusig 5 milliárd köbmétert. Ukrajna valójában orosz földgázt kap a német cégt?l, de olcsóbban, mint közvetlenül a Gazpromtól, mert Oroszország kedvez?bb áron adja Németországnak a földgázt. A német gázszállítmányok tavaly novembert?l Lengyelországon keresztül érkeznek Ukrajnába, idén március végét?l viszont Magyarországon keresztül is. Az ukrán kormány Szlovákiával és Romániával is hasonló megállapodást készül aláírni.
A Kommerszant-Ukrajina cím? ukrán lap áprilisban nyilvánosságra hozott értesülése szerint a szerz?désekben semmi törvénytelen nincs. A lap szerint a Gazprom rendelkezési joga a szállított földgáz fölött véget ér a tranzithatáron lév? gázmér?állomásnál. Az európai vásárlóknak pedig joguk van az általuk megvásárolt földgázt bármely más országnak eladni, beleértve Ukrajnát is, ezt az orosz gázvállalattal kötött szerz?désük nem tiltja.
Alekszej Miller, a Gazprom vezet?je már nem el?ször gyanúsítja csalással Kijevet. A hónap elején egy orosz tévém?sorban kijelentette, hogy semmiféle cs?vezetékeken keresztüli visszaküldött gázszállítás nem történik Ukrajnába az említett európai országokból.
Emellett a „take or pay” elvre hivatkozva hétmilliárd dollárt követel az orosz gázvállalat Kijevt?l, amiért kevesebb földgázt vásárolt t?lük tavaly, mint amennyit minimumként rögzítettek a 2009-es orosz-ukrán megállapodásban.
Kovács Andrea, az MTI tudósítója jelenti:
Kijev,
2013. április 28., vasárnap (MTI) – Ukrajna nem virtuálisan, hanem fizikailag, azaz valódi cs?vezetékeken keresztül kapja Európából a földgázt – jelentette ki Jurij Bojko energetikáért felel?s ukrán miniszterelnök-helyettes a hétvégén újságíróknak nyilatkozva.
Bojko ezzel cáfolta azokat a héten elhangzott moszkvai vádakat, amelyek szerint fizikailag lehetetlen a reverz, azaz ellentétes irányú gázszállítás, hanem valamiféle papíron szerepl? m?veletr?l lehet csak szó.
Az ukrán vezet? hangsúlyozta azt is, hogy az Ukrajnába Európából visszaérkez? gázszállítások kétoldalú megállapodások alapján történnek, amelyeknek a Gazprom orosz gázvállalat nem szerepl?je.
Meger?sítette, hogy Kijev egyel?re csak az RWE német vállalattól kap földgázt, a tavaly megkötött megállapodás szerint májusig 5 milliárd köbmétert. Ukrajna valójában orosz földgázt kap a német cégt?l, de olcsóbban, mint közvetlenül a Gazpromtól, mert Oroszország kedvez?bb áron adja Németországnak a földgázt. A német gázszállítmányok tavaly novembert?l Lengyelországon keresztül érkeznek Ukrajnába, idén március végét?l viszont Magyarországon keresztül is. Az ukrán kormány Szlovákiával és Romániával is hasonló megállapodást készül aláírni.
A Kommerszant-Ukrajina cím? ukrán lap áprilisban nyilvánosságra hozott értesülése szerint a szerz?désekben semmi törvénytelen nincs. A lap szerint a Gazprom rendelkezési joga a szállított földgáz fölött véget ér a tranzithatáron lév? gázmér?állomásnál. Az európai vásárlóknak pedig joguk van az általuk megvásárolt földgázt bármely más országnak eladni, beleértve Ukrajnát is, ezt az orosz gázvállalattal kötött szerz?désük nem tiltja.
Alekszej Miller, a Gazprom vezet?je már nem el?ször gyanúsítja csalással Kijevet. A hónap elején egy orosz tévém?sorban kijelentette, hogy semmiféle cs?vezetékeken keresztüli visszaküldött gázszállítás nem történik Ukrajnába az említett európai országokból.
Emellett a „take or pay” elvre hivatkozva hétmilliárd dollárt követel az orosz gázvállalat Kijevt?l, amiért kevesebb földgázt vásárolt t?lük tavaly, mint amennyit minimumként rögzítettek a 2009-es orosz-ukrán megállapodásban.
Egyre inkább borulni látszik a hazai energetikai szektor fenntarthatósági suszterszéke, és ez nem jó hír. Nem jó hír, mert egyre több energiát, pénzt, paripát és fegyvert kell majd a jöv?ben azért áldozni, hogy a napjainkban visszanyesett lábakat így-úgy kipótolhassuk majd. A teljes cserér?l nem is beszélve. A szektor gazdasági, társadalmi és környezeti egyensúlyának megbomlása egyre inkább látható, a várható hatásokat pedig már belátható id?távon belül személyesen is könnyen megtapasztaljuk.
A társadalmi célok túlzott és kier?szakolt el?térbe helyezése (rezsicsökkentés), a szektor gazdasági fenntarthatóságát veszélyeztet? lépések (különadók, rezsicsökkentés) és a környezeti szempontok helytelen értelmezése és alapvet?en más prioritási kategóriába sorolása (METÁR indításának jelent?s csúszása, atomenergia), alapvet?en határozza meg immáron lassan középtávon is a hazai energetikai szektor esélyeit.
Pedig, ha sikerülne elszakadni az nagypolitika esetleges napi érdekeit?l és a „Haragszom rád, mert…” mentalitástól, még a jelenlegi alapokon is lehetne egy középtávon már valóban fenntartható, a társadalmi méltányosság elvárásának, a környezetvédelmi és klímavédelmi célok kiszolgálásának és a hazai energiapiacon mozgó szerepl?k boldogulásának is teret adó rendszert.
A szomorú a történetben az, hogy ehhez az alapvet? sorvezet? létezik, ráadásul 2010 után készült. Merthogy a nemzeti energiastratégia igenis értékes, minden piaci szerepl? által elfogadható és megvalósítható irányokat jelöl ki, méghozzá úgy, hogy létrehozásakor a készít?k levették a szemellenz?t, és egy alapvet?en minden szempontból fenntartható energetikai szektor hazai nemzetgazdaságban betöltött teljes szerepét – többek között a foglalkoztatásra és a hazai iparra gyakorolt hatásait – vették a kijelölend? fejlesztési irányok alapjául.
Az egyensúlyt kellene megtalálni
Mert ez a valóban fenntartható rendszerek alapja. Megtalálni azt az egészséges középutat, amely mentén a fogyasztók tehervisel? képességét nem túlfeszítve, de a vállalkozások m?köd?képességét sem veszélyeztetve lehet m?ködtetni a rendszert. Mindezt úgy, hogy közben a klímavédelmi és a szektor zöldítésére megfogalmazott célkit?zések is teljesülnek.
A piaci szerepl?ket egyáltalán nem zavarja, s?t egyre többen támogatják is, hogy az árak kérdése (és ezáltal a társadalmi fenntarthatóság) rendez?djön. Nehéz azzal nem egyet érteni, hogy a lakossági fogyasztók esetében levágják az árakról a sallangokat és a valóban a szolgáltatáshoz és a befektetések megtérüléséhez elengedhetetlen mérték?ek legyenek az árak. Az is fontos azonban, hogy a szociális kérdéseket ne az energiaárakon keresztül igyekezzen rendezni a szabályozói oldal, még akkor sem, ha ez a gyakorlat Európa több országában is megfigyelhet?.
És még egy gondolat az rezsicsökkentés kapcsán. Egyáltalán nem biztos, hogy ennek a mostani állapotnak nem lesz el?remutató fejleménye a cégekre vonatkozóan. Ha optimistán akarom szemlélni a dolgot, azt is mondhatnám, hogy a mostani politikai döntések hirtelen aktivitásra és egy költséghatékonyabb m?ködési rendszer irányába mozdítják el az iparágat. Azt viszont fel kell ismernie a szabályozói oldalnak, hogy meddig feszítheti a húrt, és meglátásom szerint az sem baj, ha kés?bb a már lefogyasztott szervezetek esetében lazítanak majd a gyepl?n.
A cégek felel?ssége, hogy saját m?ködésük biztosítása érdekében megtalálják azokat a m?ködési rendszereket, amelyek mentén – egy támogató és a szabályok betartása felett ?rköd? – hatóság figyel? szeme mellett hozzájárulhatnak a szektor gazdasági fenntarthatóságához.
Amennyiben a fenti két láb stabilan áll, meggy?z?désem, hogy a környezetvédelmi láb is stabilizálódik. Egyre több gazdasági szerepl? fog megújuló energetikai és energiahatékonysági projekteket indítani termel?i, keresked?i és fogyasztói oldalon egyaránt, amely az energiaszektor – és ezen túlmutatóan az egész nemzetgazdaság – zöldüléséhez, a klímavédelmi célkit?zések teljesüléséhez vezet majd.
Ezért elmondható, hogy aki nekilát végre az energiastratégia megvalósításának, az történelmet ír. Különben tényleg borulni fog a szék.
Forrás: http://chikansplanet.blog.hu
