A klímabarát gazdaságra való áttérés nem fenyegetés, hanem korunk els? számú gazdaságfejlesztési lehet?sége – így lehetne a 2012. január 30-31-én megrendezett üzleti konferencia egyetemes tanulságát összegezni. Bár az állítás némi kiegészítést is igényel, mely szerint a zöld gazdaság létrehozásához nélkülözhetetlenek a jelent?s kezdeti beruházások,
amelyek megvalósulásához komoly állami szervez?- és szabályozó munka is szükséges. A német Ecologic Institute, az Energiaklub és a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) közös szervezésében megvalósult találkozó értékes információval szolgált a zöld gazdaságfejlesztés lehet?ségeir?l, illetve és példaérték? kezdeményezésekr?l Németországban és hazánkban egyaránt.
„A gazdaság érdekei nem állnak szemben a környezeti érdekekkel, és a zöld gazdaság nem a nyugati államok luxusa, hanem Magyarország számára is kitörési pont” – ezzel a gondolattal adta meg az alaphangot Bart István, a MEHI igazgatója, aki a konferencia magyar házigazdájának feladatát látta el Matthias Duwe, az Ecologic Institute klímaügyi vezet?je mellett. A felszólaló el?adók között számos kulcsfontosságú szerepl? képviselte magát, olyanok, mint az Európai Bizottság, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint Nagy-Britannia és Németország kormánya, illetve olyan vállalatok, mint a Siemens, a Fundamenta, a Velux, a Weishaupt vagy a Xella International.
A konferencia els? el?adójaként Dale Martin, a Siemens magyarországi elnök-vezérigazgatója ismertette az óriásvállalat zöld portfolióját. Mint elmondta, immár tíz éve foglalkoznak az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó globális problémákkal, kutatásokat végeznek, illetve számos zöld projektet is futtatnak. A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni a Siemens energiahatékonysági szolgáltatásait, amelyek keretében a vállalat garanciát vállal az általa végzett munka révén jelentkez? energiamegtakarításra, ez pedig a beruházások hitelfinanszírozási lehet?ségei szempontjából igen lényeges. Jól látható ugyanis, hogy számos esetben éppen a pénzügyi intézetek bizalmatlansága jelenti az energiahatékonysági felújítások kerékköt?jét. Ennek áthidalásával kísérletezik az Egyesült Királyságban induló „Green Deal” program is, amelyet Neil Johnson, a brit Energia és Klímaváltozási Minisztérium munkatársa ismertetett el?adásában. E program a lakóépületek energiahatékonysági felújítását hivatott tisztán piaci alapon el?segíteni, amely sarkalatos kérdés egy olyan országban, mint az Egyesült Királyságban, amely hírhedt energetikai tekintetben igen gyenge min?ség? épületeir?l Johnson el?adásában megemlítette, hogy tudomása szerint a bankok szívesen fektetnének jelent?s összegeket a zöld gazdasággal kapcsolatos beruházásokba, ha az állami szabályozás, a klímavédelmi célok garantálnák, hogy e beruházásokra hosszú távon szükség lesz.
Dr. Simon Marr, a német környezetvédelmi minisztérium szakért?je szerint most van itt az ideje az energiaszektor új alapra helyezésének, máslülönben bebörtönözzük magunkat a régi energiatermelési szerkezetbe, és tarthatatlan lesz a 2°C-os globális felmelegedési limit. Dr. Marr kihangsúlyozta továbbá, hogy Németország az EU-nál ambiciózusabb célokat t?zött ki, s?t, már most 25%-kal csökkentették CO2-kibocsátásukat az 1990-ev év bázisértékéhez képest. A német jöv?képhez a nukleáris kapacitások leépítése és a megújuló er?forrásokra alapozott termelés mellett hozzátartozik az az egymillió elektromos autó is, amelyet 2020-ra vizionálnak a német utakon.
Tovább árnyalta a német útitervr?l elhangzottakat Max Schön el?adása, aki 2° Initiative (német vállalatigazgatók éghajlatvédelmi kezdeményezése) igazgatójaként vetítette el?re, hogy hat éven belül Schleswig-Holstein tartomány energiatermelése teljes mértékben megújulókon fog alapulni. Maga is hangsúlyozta, hogy az azonnali befektetésekkel szemben a halogatás a kés?bbiekben sokkal magasabb kármentesítési költségeket szülhet, ami továbbá nemcsak gazdasági, de etikai problémákat is felvet (klímamigráció). Hangsúlyozta, hogy jobb, ha most lépünk, mintsem hogy megvárjuk, amíg a világ többi része is elszánja magát. .
„A klímapolitika lehet?ség és kihívás, nem fenyegetés” – szögezte le el?adásában a Potsdami Klímahatás-kutató Intézetet képvisel? Roland Kupers, állítását pedig egy olyan egy közgazdasági modellezés eredményeinek ismertetésével támasztotta alá, amelyek újraértelmezik az EU 2020-ra vonatkozó 30%-os, illetve 2050-re vonatkozó 80%-os kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyvét. Ezek alapján a gazdaság zöldítését?l olyan munkahelyteremt? és növekedésserkent? hatás várható, amely jócskán túlmutat a szerkezetváltásból fakadó költségeken. Elmondása szerint az ambiciózusabb vállalásokkal Európa csak nyerhet, míg pl. egy mérsékelt, 25%-os célkit?zés nem lesz olyan mélyreható, hogy berögzült m?ködéséb?l kibillentse a gazdaságot.
Az Európai Unió klíma- és energiapolitikájáról Damyana Stoynova, az Európai Bizottság Klímapolitikai F?igazgatóságának munkatársa nyújtott áttekintést, és szintén azt emelte ki, hogy minél tovább halogatjuk a kibocsátások radikális csökkentését, annál nagyobbak lesznek a költségek, így minden ez irányú befektetésnek van létjogosultsága. Az EU által biztosított forrásokról és kohéziós politikájáról Kelemen Ágnes, az Európai Bizottság Regionális F?igazgatóságának munkatársa számolt be. El?adása során rávilágított arra, hogy a következ? pénzügyi periódusban nagyobb összegeket lehet majd klímacélokra és az ehhez kapcsolódó területekre fordítani, mint pl. a lakossági épületek energiahatékonyságának javítása. A rendelkezésre álló források b?vülését üdvözölte Botos Barbara is, aki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Éghajlatpolitikai Osztályának képviseletében érkezett, ugyanakkor több kérdést is felvetett az EU-s források tervezett jöv?beni felhasználhatóságát illet?en, hiszen számos új tervezett szabály hátrányosan érintheti Magyarországot.
A zöld gazdaságban sikeres magyar vállalkozások mintapéldáját mutatta be Tornóczky Mónika, a Velux építésze, aki elmondta, hogy a Velux egyik legnagyobb gyártóbázisa Magyarországon van, ahol exportra készítenek els?rangú energiahatékonyságú termékeket.
A konferencia során többször felmerült, hogy mit kellene tennie a magyar államnak ahhoz, hogy el?segíthesse a zöld gazdaság hazai terjedését. A választ legtömörebben Vidor Gy?z?, a Xella International magyarországi vezérigazgatója fogalmazta meg, aki szerint három dologra van szükség: szigorúbb követelményekre, hatékony ellen?rzésre és anyagi támogatásra a szigorúbb követelmények teljesítéséhez. E megállapításokkal a konferencián el?adó többi vállalati képvisel? is egyetértett. Rácz József, a Weishaupt Tüzeléstechnikai Kft. képvisel?je felhívta a figyelmet arra, hogy az energetikai felújításokat rendszerben gondolkodva kell végrehajtani, mert egy komplex falújítás sokkal nagyobb megtakarításokat hozhat, mint a lépésenként lebonyolított felújítások.
A hazai helyzet, illetve lehet?ségek további ismertetését Feiler József, az NFM f?osztályvezet?je folytatta. Ennek keretében a karbonkereskedelmi bevételek felhasználását, a Zöld Beruházási Rendszer m?ködését és az utóbbi részeként kihelyezett 150 millió euró sorsát ismertette, amely javarészt a lakossági épületek energiahatékonysági felújításaiban hasznosult. A f?osztályvezet? elmondta, hogy az energiafelhasználás komoly hányadáért a lakossági fogyasztás felel?s, a felújítási munkálatok pedig nem csak gazdaságélénkít? hatásúak, de az adók formájában az állam számára is megtérülést hoznak. Ezt az állítást támasztotta alá Ámon Ada, az Energiaklub igazgatón?jének el?adása is, a szakpolitikai intézet legfrissebb tanulmányáról. A közgazdaságtani elemzés eredménye azt mutatja, hogy egy, a lakossági épületek energiahatékonysági célú felújítására biztosított 50 milliárd forintos állami támogatás már néhány éven belül teljes megtérüléssel jár. Ámon Ada továbbá azt is hangsúlyozta, hogy az energiahatékonysági beruházások megtérülése sok esetben jobb lehet, mint egy bankbetété. Ezt Nagy Ern?, a Fundamenta fejlesztési igazgatója is meger?sítette, és rámutatott, hogy a felújítások megvalósításának az egyik legnagyobb akadálya, hogy az emberek nagyon keveset tudnak saját lakásuk energiahatékonyságáról, illetve a felújítással megtakarítható költségekr?l. Kiemelte továbbá, hogy a piacot nagyban fellendítené a színvonalas és megbízható energia-tanácsadás, illetve standardizált megtérülési számítások kialakítása.
Forrás: energiaklub.hu
A klímabarát gazdaságra való áttérés nem fenyegetés, hanem korunk els? számú gazdaságfejlesztési lehet?sége – így lehetne a 2012. január 30-31-én megrendezett üzleti konferencia egyetemes tanulságát összegezni. Bár az állítás némi kiegészítést is igényel, mely szerint a zöld gazdaság létrehozásához nélkülözhetetlenek a jelent?s kezdeti beruházások, amelyek megvalósulásához komoly állami szervez?- és szabályozó munka is szükséges. A német Ecologic Institute, az Energiaklub és a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) közös szervezésében megvalósult találkozó értékes információval szolgált a zöld gazdaságfejlesztés lehet?ségeir?l, illetve és példaérték? kezdeményezésekr?l Németországban és hazánkban egyaránt.
„A gazdaság érdekei nem állnak szemben a környezeti érdekekkel, és a zöld gazdaság nem a nyugati államok luxusa, hanem Magyarország számára is kitörési pont” – ezzel a gondolattal adta meg az alaphangot Bart István, a MEHI igazgatója, aki a konferencia magyar házigazdájának feladatát látta el Matthias Duwe, az Ecologic Institute klímaügyi vezet?je mellett. A felszólaló el?adók között számos kulcsfontosságú szerepl? képviselte magát, olyanok, mint az Európai Bizottság, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, valamint Nagy-Britannia és Németország kormánya, illetve olyan vállalatok, mint a Siemens, a Fundamenta, a Velux, a Weishaupt vagy a Xella International.
A konferencia els? el?adójaként Dale Martin, a Siemens magyarországi elnök-vezérigazgatója ismertette az óriásvállalat zöld portfolióját. Mint elmondta, immár tíz éve foglalkoznak az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó globális problémákkal, kutatásokat végeznek, illetve számos zöld projektet is futtatnak. A teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni a Siemens energiahatékonysági szolgáltatásait, amelyek keretében a vállalat garanciát vállal az általa végzett munka révén jelentkez? energiamegtakarításra, ez pedig a beruházások hitelfinanszírozási lehet?ségei szempontjából igen lényeges. Jól látható ugyanis, hogy számos esetben éppen a pénzügyi intézetek bizalmatlansága jelenti az energiahatékonysági felújítások kerékköt?jét. Ennek áthidalásával kísérletezik az Egyesült Királyságban induló „Green Deal” program is, amelyet Neil Johnson, a brit Energia és Klímaváltozási Minisztérium munkatársa ismertetett el?adásában. E program a lakóépületek energiahatékonysági felújítását hivatott tisztán piaci alapon el?segíteni, amely sarkalatos kérdés egy olyan országban, mint az Egyesült Királyságban, amely hírhedt energetikai tekintetben igen gyenge min?ség? épületeir?l Johnson el?adásában megemlítette, hogy tudomása szerint a bankok szívesen fektetnének jelent?s összegeket a zöld gazdasággal kapcsolatos beruházásokba, ha az állami szabályozás, a klímavédelmi célok garantálnák, hogy e beruházásokra hosszú távon szükség lesz.
Dr. Simon Marr, a német környezetvédelmi minisztérium szakért?je szerint most van itt az ideje az energiaszektor új alapra helyezésének, máslülönben bebörtönözzük magunkat a régi energiatermelési szerkezetbe, és tarthatatlan lesz a 2°C-os globális felmelegedési limit. Dr. Marr kihangsúlyozta továbbá, hogy Németország az EU-nál ambiciózusabb célokat t?zött ki, s?t, már most 25%-kal csökkentették CO2-kibocsátásukat az 1990-ev év bázisértékéhez képest. A német jöv?képhez a nukleáris kapacitások leépítése és a megújuló er?forrásokra alapozott termelés mellett hozzátartozik az az egymillió elektromos autó is, amelyet 2020-ra vizionálnak a német utakon.
Tovább árnyalta a német útitervr?l elhangzottakat Max Schön el?adása, aki 2° Initiative (német vállalatigazgatók éghajlatvédelmi kezdeményezése) igazgatójaként vetítette el?re, hogy hat éven belül Schleswig-Holstein tartomány energiatermelése teljes mértékben megújulókon fog alapulni. Maga is hangsúlyozta, hogy az azonnali befektetésekkel szemben a halogatás a kés?bbiekben sokkal magasabb kármentesítési költségeket szülhet, ami továbbá nemcsak gazdasági, de etikai problémákat is felvet (klímamigráció). Hangsúlyozta, hogy jobb, ha most lépünk, mintsem hogy megvárjuk, amíg a világ többi része is elszánja magát. .
„A klímapolitika lehet?ség és kihívás, nem fenyegetés” – szögezte le el?adásában a Potsdami Klímahatás-kutató Intézetet képvisel? Roland Kupers, állítását pedig egy olyan egy közgazdasági modellezés eredményeinek ismertetésével támasztotta alá, amelyek újraértelmezik az EU 2020-ra vonatkozó 30%-os, illetve 2050-re vonatkozó 80%-os kibocsátáscsökkentéssel számoló forgatókönyvét. Ezek alapján a gazdaság zöldítését?l olyan munkahelyteremt? és növekedésserkent? hatás várható, amely jócskán túlmutat a szerkezetváltásból fakadó költségeken. Elmondása szerint az ambiciózusabb vállalásokkal Európa csak nyerhet, míg pl. egy mérsékelt, 25%-os célkit?zés nem lesz olyan mélyreható, hogy berögzült m?ködéséb?l kibillentse a gazdaságot.
Az Európai Unió klíma- és energiapolitikájáról Damyana Stoynova, az Európai Bizottság Klímapolitikai F?igazgatóságának munkatársa nyújtott áttekintést, és szintén azt emelte ki, hogy minél tovább halogatjuk a kibocsátások radikális csökkentését, annál nagyobbak lesznek a költségek, így minden ez irányú befektetésnek van létjogosultsága. Az EU által biztosított forrásokról és kohéziós politikájáról Kelemen Ágnes, az Európai Bizottság Regionális F?igazgatóságának munkatársa számolt be. El?adása során rávilágított arra, hogy a következ? pénzügyi periódusban nagyobb összegeket lehet majd klímacélokra és az ehhez kapcsolódó területekre fordítani, mint pl. a lakossági épületek energiahatékonyságának javítása. A rendelkezésre álló források b?vülését üdvözölte Botos Barbara is, aki a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Éghajlatpolitikai Osztályának képviseletében érkezett, ugyanakkor több kérdést is felvetett az EU-s források tervezett jöv?beni felhasználhatóságát illet?en, hiszen számos új tervezett szabály hátrányosan érintheti Magyarországot.
A zöld gazdaságban sikeres magyar vállalkozások mintapéldáját mutatta be Tornóczky Mónika, a Velux építésze, aki elmondta, hogy a Velux egyik legnagyobb gyártóbázisa Magyarországon van, ahol exportra készítenek els?rangú energiahatékonyságú termékeket.
A konferencia során többször felmerült, hogy mit kellene tennie a magyar államnak ahhoz, hogy el?segíthesse a zöld gazdaság hazai terjedését. A választ legtömörebben Vidor Gy?z?, a Xella International magyarországi vezérigazgatója fogalmazta meg, aki szerint három dologra van szükség: szigorúbb követelményekre, hatékony ellen?rzésre és anyagi támogatásra a szigorúbb követelmények teljesítéséhez. E megállapításokkal a konferencián el?adó többi vállalati képvisel? is egyetértett. Rácz József, a Weishaupt Tüzeléstechnikai Kft. képvisel?je felhívta a figyelmet arra, hogy az energetikai felújításokat rendszerben gondolkodva kell végrehajtani, mert egy komplex falújítás sokkal nagyobb megtakarításokat hozhat, mint a lépésenként lebonyolított felújítások.
A hazai helyzet, illetve lehet?ségek további ismertetését Feiler József, az NFM f?osztályvezet?je folytatta. Ennek keretében a karbonkereskedelmi bevételek felhasználását, a Zöld Beruházási Rendszer m?ködését és az utóbbi részeként kihelyezett 150 millió euró sorsát ismertette, amely javarészt a lakossági épületek energiahatékonysági felújításaiban hasznosult. A f?osztályvezet? elmondta, hogy az energiafelhasználás komoly hányadáért a lakossági fogyasztás felel?s, a felújítási munkálatok pedig nem csak gazdaságélénkít? hatásúak, de az adók formájában az állam számára is megtérülést hoznak. Ezt az állítást támasztotta alá Ámon Ada, az Energiaklub igazgatón?jének el?adása is, a szakpolitikai intézet legfrissebb tanulmányáról. A közgazdaságtani elemzés eredménye azt mutatja, hogy egy, a lakossági épületek energiahatékonysági célú felújítására biztosított 50 milliárd forintos állami támogatás már néhány éven belül teljes megtérüléssel jár. Ámon Ada továbbá azt is hangsúlyozta, hogy az energiahatékonysági beruházások megtérülése sok esetben jobb lehet, mint egy bankbetété. Ezt Nagy Ern?, a Fundamenta fejlesztési igazgatója is meger?sítette, és rámutatott, hogy a felújítások megvalósításának az egyik legnagyobb akadálya, hogy az emberek nagyon keveset tudnak saját lakásuk energiahatékonyságáról, illetve a felújítással megtakarítható költségekr?l. Kiemelte továbbá, hogy a piacot nagyban fellendítené a színvonalas és megbízható energia-tanácsadás, illetve standardizált megtérülési számítások kialakítása.
Az elmúlt napokban tapasztalt és várhatóan még napokig tartó kemény tél miatt megnövekedett az ország földgázfogyasztása, hétf?n 75 millió m3 fogyott. Mivel az oroszok a nagy hidegek idején megszokott módon most is menetrendszer?en elkezdtek babrálni a csappal, felmerül a kérdés, hogy kell-e félnünk attól, hogy nem lesz elég gázunk?
Az FGSZ által megadott számok alapján a 75 millió m3 csaknem fele a nyáron feltöltött hazai kereskedelmi tárolókból jött (37,2 millió m3), mintegy 30 millió m3 importból (16,2 az oroszoktól, 13,6 Ausztria fel?l, de szintén az oroszoktól), és 8 millió m3 származott hazai kitermelésb?l.
forrás: fgsz.hu
A magyar földgázrendszer elvi maximális napi kapacitása mintegy 183 millió m3/nap, az alábbiak szerint (forrás: Magyar Energia Hivatal; 2010. októberi adatok, azóta voltak fejlesztések, ez magyarázza az eltéréseket):
| millió m3 | |
| Hazai termelés | 10,5 |
| Import Ausztria fel?l (HAG) | 13,6 |
| Import Ukrajna fel?l (Testvériség) | 56,3 |
| Import Románia felé | 4,8 |
| Import Horvátország felé | 19,1 |
| Kereskedelmi gáztárolók | 59,1 |
| Biztonsági gáztároló | 20 |
| Összesen | 182,9 |
Azaz, az Ukrajna fel?l elvileg fogadhatónak csak kb. a harmada érkezett tegnap, Ausztria fel?l kb. a maximális mennyiség. A kereskedelmi tárolókból való kivétel és a kitermelés ütemét még lehet fokozni. A Románia és Horvátország felé kiépített interkonnektorok az ellátásbiztonságot javítják els?sorban, azaz vészhelyzetben lehet rájuk szükség (Szlovákia felé még nincs kiépítve a csatlakozás).
Magyarországon a fogyasztási csúcs 90 millió m3 volt. Ekkora fogyasztást 2005 és 2006 telein is mértek. Azóta ugyan csökkent a felhasználás, de nyilván ezt érdemes alapul venni. A kérdés, hogy amennyiben igen nagy, és tartós hideg esetén következne be teljes importkiesés Oroszország fel?l, akkor ilyen igények esetén is elláthatóak lennének-e a fogyasztók, és ha igen, mennyi ideig?
Vegyük ehhez alapul, hogy csak hazai forrásokra számíthatunk, semmilyen további küls? forrás nem áll rendelkezésre, azaz hiába az interkonnektorok, sem Románia, sem Horvátország fel?l nem számíthatunk gázra. Így hazai termelésb?l, a kereskedelmi tárolókból, illetve a biztonsági tárolóból kellene kiszolgálni az igényeket. Az els? kett?nél a maximális ütem összesen kb. 70 millió m3. Ha ehhez hozzáadjuk a stratégiai tárolóból elvileg biztosítható 20 millió m3-t, akkor megvan az elvileg szükséges 90 millió m3.
Kérdéses, hogy hány napig. A kitermelésnél engedjük meg, hogy a maximális kapacitást folyamatosan lehet tartani. A biztonsági tárolónál a vonatkozó törvény a 20 millió m3/nap kapacitás rendelkezésre állását 45 napig rendeli biztosítani. A kérdés, hogy a kereskedelmi tárolók mennyi ideig tartanak ki. Az E.On szóviv?je szerint jelenleg 27 millió m3-nyi gázt adnak naponta, ezt 60 napig tudják teljesíten, de kétszer ennyire is van lehet?ség (akkor azt nyilván rövidebb ideig). A biztonsági tároló kereskedelmi részéb?l származik további legalább 10 millió m3, ami szintén akár a duplájára is növelhet?. Mindezeket javíthatják a már elkészült, illetve tervezett interkonnektorok.
Mivel 90 millió m3-re csak csúcsid?kben volt szükség, a mai igények ennél még extrém hideg esetén is alacsonyabbak, nem kell tehát arra számítani, hogy tartósan ilyen fogyasztást kellene kielégíteni. Összességében, bár nem lenne örömteli esemény, a fentiek alapján nem valószín?, hogy komoly gondokat okozzon az import kiesése, hacsak nem következik be valamilyen súlyos, nem várt m?szaki probléma. Amennyiben mégis korlátozni kellene a felhasználást, a lakossági fogyasztókra csak a legvégs? esetben kerülhet sor, ahogy arra a 2009-es válság idején sem volt szükség: akkor az er?m?veknek kellett olajtüzelésre átállniuk, illetve egyes ipari létesítményeknél állt le a termelés. A jöv?ben, ha az igények a mai szinten maradnak, s?t tovább csökkennek, akkor nem a téli importkiesés, hanem a megfelel? (szintén importból történ?) nyári betárolás elmaradása okozhat inkább problémát.
Ha véleményed vagy kérdésed van, írj a bejegyzés szerz?jének! perger@energiaklub.hu
Forrás: energiaklub.hu szerz?: Perger András
