Tatabánya, 2012. július 25., szerda (MTI) – Négyszáz dolgozót küldenek el a Sanyo napelemeket gyártó dorogi gyárából, a leépítést a munkásoknak már bejelentették – tájékoztatta az üzem több, névtelenséget kér? dolgozója az MTI-t.
A gyár személyzeti osztályán a hírt sem meger?síteni, sem cáfolni nem akarták, és közölték, hogy egy-két napon belül sajtóközleményt adnak ki. Az üzemben jelenleg majdnem 1.100-an dolgoznak.
Az MTI információi szerint a létszámcsökkentésr?l egyeztetés kezd?dött az üzemi tanáccsal; az elbocsátások augusztus végén kezd?dhetnek meg. A leépítés a gyár Solar II-es egységét érinti, ahol a f?ként Németországba exportált napelemeket gyártják. A napelemmel termelt áram átvételi árának csökkenése magával hozta a kereslet sz?külését, és emiatt csökkentik a termelést.
A Sanyo els? magyarországi gyára 1999-ben épült fel a Dorogi Ipari Parkban, ahol légkondicionálókat, mobiltelefon- és kéziszerszám-akkumulátorokat és tölthet? elemeket készítettek.
Az üzemet kés?bb napelemek összeszerelésére állították át, és legutóbb 2011 márciusában b?vítették a Solar III-as gyáregységgel, ahol a világ jelenleg leghatékonyabb napelemmodulját szerelik össze, amelynek energiaátalakítási aránya 21,6 százalék.
A beruházást az Európai Unió és a magyar költségvetés 900 millió forinttal támogatta.
Forrás: MTI.hu
A megújuló energia beruházások nagysága a 2004-ben mér 30 milliárd dollárról 2010-re 211 milliárd dollárra ugrott,
mára pedig meghaladja a fosszilis er?m?vekbe történ? beruházások szintjét. Ez a tény nem maradt észrevétlen a nagy viszontbiztosítók,
így a Swiss Re, a Munich Re és a Gen Re körében sem.
Létezik-e vajon még egy olyan pénzügyi intézmény, melynek sorsa annyira szorosan kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz, mint a viszontbiztosítóké? Ezek a szervezetek közvetlen szerepet játszanak a helyi gazdaságok széls?séges id?járási viszonyok, különösen a pusztító szélviharok okozta károk elleni védelmében.
Mára azonban, amikor már a világ politikai vezet?i is elfogadják az éghajlatváltozás és a növekv? széndioxid-kibocsátás közötti kapcsolatot, az iparág jelent?s szerepet játszik a fenntarthatóság javításának, f?ként az alternatív energiaforrások, mint például a tengeri széler?m?vek létesítésének el?mozdításában.
Ez nem jótékonykodás, vagy greenwash, s?t! A Munich Re, a Swiss Re és a Gen Re is egyre inkább vonzó üzleti befektetési lehet?ségként tekintenek az alternatív energiaforrásokra, mellyel hatékonyan diverzifikálhatják portfoliójukat, és a szélnek és egyéb természeti jelenségnek való kitettségüket.
A Munich Re nemrégiben bebizonyította szélenergia iránti elkötelez?dését, miután MEAG Munich Ergo AssetManagement leányvállalatán keresztül megvásárolt három brit széler?m?parkot.
A biztosítók és viszontbiztosítók számára tehát a globális felmelegedés nem csak kockázat, de lehet?ség is, hiszen az új, alacsony széndioxid-kibocsátású technológiák hatalmas növekedési potenciállal rendelkeznek, az új technológiák pedig új, fedezésre váró kockázatokat is jelentenek. Tehát a tengeri széler?m?vek megvásárlása semmiképp nem nevezhet? PR-akciónak a (viszont)biztosítók részér?l, sokkal inkább a komplex technológiákhoz kapcsolódó know-how megszerzésér?l szólnak ezek az ügyletek.
Vadul terjeszkednek a széler?m?parkok
A tengeri széler?m?vek egyre fontosabb szerepet fognak betölteni a világ energiaellátásában. Európában például az évtized végére várhatóan megtízszerez?dik az er?m?vek kapacitása – derül ki az Európai Szélenergia Társaság (EWEA) adataiból. Ez nagyjából egyenként 5 megawattnyi kapacitású, 8000 szélturbinát jelent.
Ami a beruházások nagyságát illeti, az EWEA becslései szerint a b?vüléshez évente körülbelül 75 milliárd dollárra van szükség 2020-ig. Míg rövid távon a növekedés els?sorban Európát érinti majd, Ázsia is egyre inkább felzárkózik. 2010-ben Kína több szélenergia-kapacitást telepített, mint bármely más ország, összesen mintegy 50 milliárd dollár értékben. Észak-Amerikában is er?teljesen növekszik a beruházások nagysága, különösen a szárazföldi szélenergia projektek tekintetében.
A befektet?k ugyan elismerik a szélenergia jelent?ségét, különösen annak fényében, hogy olyan országok, mint Németország vagy Japán egyre inkább a nukleáris és fosszilis energiahordozók ellen fordulnak, azonban nem fogják t?kéjüket kockáztatni, hacsak nem áll rendelkezésre teljes kör? biztosítási védelem számukra, ami megvédi ?ket az új technológia, és a tenger jelentette kockázatoktól. Ezért a szélenergia piac óriási lehet?séget jelent a biztosítók és viszontbiztosítók számára. A Gen Re várakozásai szerint rövid távon Észak-Európa, azon belül is els?sorban Németország és az Egyesült Királyság lesznek a növekedés motorjai, hosszabb távon azonban egyéb, nem európai országok, így Japán, vagy akár az Egyesült Államok is fontos piacokká válhatnak. A viszontbiztosító azzal számol, hogy az évtized végére az európai piacokon mintegy 1 milliárd eurónyi díjbevétele keletkezhet a széler?m?veket biztosító társaságoknak.
A Gen Re nemrégiben bemutatott elemzésében ugyanakkor arra is rámutat, hogy ezek a projektek igen nagy kihívások elé állítják a biztosítókat, nem csak azért, mert az új széler?m?veket egyre barátságtalanabb helyeken, például az Északi-tengeren állítják fel, mintegy 50 méteres mélységben, ahol az id?járásnak, a hullámoknak és a sós víznek vannak kitéve, de azért is, mert a befektet?k a fizikai kockázatokon kívül a pénzügyi kockázatok ellen is védelemben szeretnének részesülni.
A fizikai és késedelmes kivitelezésb?l ered? pénzügyi kockázatokon kívül jelent?s felel?sségi kockázatok is fennállnak a projektek kapcsán. Viharos id?ben például el?fordulhat, hogy egy szállítóhajó összeütközik egy tengeri széler?m?vel, ami súlyos anyagi következményekkel járhat, ha kiderül, hogy az éjszakai fényjelzések nem voltak megfelel?ek. A kábelek lefektetése további felel?sségi aggályokat vethet fel, mint ahogy a tengeri él?világot ér? lehetséges környezeti károk is.
A Gen Re els?sorban olyan biztosítókkal dolgozik együtt, akik kifejezetten tengeri széler?m?vek vagyon- és felel?sségbiztosításával foglalkoznak. Ezzel szemben a Munich Re közvetlenül kapcsolódik a projektekbe, saját biztosítási termék kidolgozásával.
A m?szaki fedezeteken kívül néhány viszontbiztosító pénzügyi fedezetet is kínál a tengeri széler?m?vekben érdekelt befektet?k számára. Munich Re saját, id?járási származtatott terméket fejlesztett ki, amely az ellen védi a befektet?t és a piaci szerepl?ket, ha az id?járási viszonyok nem elég kedvez?ek ahhoz, hogy energiát lehessen bel?lük el?állítani. Néhány héten belül a társaság elindítja azon termékét, amely a szélhiány ellen nyújt fedezetet, legfeljebb öt évre. Ez tehát növeli a befektet?k közép- és hosszú távú biztonságérzetét azzal kapcsolatban, ha az id?járás nem felelne meg az üzleti tervnek.
Figyelembe véve Európa politikai és gazdasági helyzetét, nyilvánvaló, hogy a politikai instabilitás vált az egyik legf?bb veszélyforrássá a megújuló energiaszolgáltatók, és így a biztosítók számára is. Ez azt jelenti, hogy a tengeri széler?m?veknek politikai támogatásra lesz szükségük ahhoz, hogy bevonzzák a magánszektor befektetéseit, valamint hogy a tervezett beruházások építési ütemterve ne húzódjon el beláthatatlan ideig.
A legnagyobb kihívást az ágazat b?vülése számára ugyanis az jelenti, hogy továbbra is állami támogatásban részesüljenek a zöldenergia beruházások, hogy az offshore széler?m?vek által termelt energia szállításához szükséges ellátási hálózat fejlesztése ne akadjon el. Ehhez jönnek még hozzá a gyakori jogi kihívások, a palagáz megjelenése, és annak energiaárakra gyakorolt hatása.
Ennek ellenére a viszontbiztosítók, mint a Munich Re, továbbra is jelent?s forrásokat szán az offshore megújuló energetikai technológiák fejlesztésére. Egyik úttör? projektje például olyan úszó szélturbinák kifejlesztését, és telepítését célozza meg, melyeket meredek partú régiókban, a part mentén lehet telepíteni.
Egy másik fontos és különleges offshore kockázat, amely megoldásra vár, a különleges célú hajók korlátozott elérhet?sége. Ezért a viszontbiztosító most egy olyan biztosítási termék kidolgozásán fáradozik, amely védelmet nyújt a hajókésések ellen, mely a hajók alkalmatlanságából, vagy a rossz id?járásból fakad.
Gen Re Topics No. 19 (9.65 MB)
Forrás:biztositasiszemle.hu
Olyan id?szakban készül er?s lobbira a hazai áram- és gázkeresked?k új szövetsége, a MEKSZ, amikor a szakma sok képvisel?je már semmilyen irányultságú kritikát nem mer vagy akar mondani az államigazgatásról
A hazai gázkeresked?k érdekképviseletének a bevonása, a megn?tt érdekképviseleti feladatok, illetve az energiaszakma és a döntéshozók közötti egyfajta kommunikációs szakadék áll amögött, hogy a Magyar Villamosenergia-keresked?k Egyesülete (MVKE) nemrég kib?vítette tagvállalatai körét a gázszakma képvisel?ivel, és szövetséggé alakult. A megsz?n? egyesület helyét a Magyar Energiakeresked?k Szövetsége (MEKSZ) vette át, amelynek elnökévé Turai Józsefet választották (? volt az MVKE elnöke is), elnökhelyettesévé pedig Viktor Lászlót (E.ON Földgáz Trade Zrt.). Turai József a Világgazdaság érdekl?désére elmondta, hogy többek között a Magyar Energia Hivatal (MEH) és az energiaszakma közötti kapcsolattal elégedetlen, de gondnak tartja a túl gyors törvényalkotást is, mert a jogszabályok el?készítése során nincs id? egyeztetni azokkal az áram- és gázkeresked?kkel, amelyekre végül az új szabályozás majd vonatkozik. A helyzet mára annyira megromlott, hogy az államigazgatásnak kiszolgáltatott szakma egyes esetekben elzárkózik véleményt mondani a szakminisztérium, a kormány vagy a MEH intézkedéseir?l vagy éppen annak hiányáról. A MEH-nél Turai József tapasztalatai szerint már szinte kommunikációs zárlat van: a hivatal adatszolgáltatása egyik évr?l a másikra minden el?zetes bejelentés nélkül besz?kült, volt, hogy a MEH nem is reagált az MVKE, illetve az uniós áramkeresked?k szervezetének (EFET) megkeresésére.
Ám az áram- és gázkeresked?k a jogszabályalkotáskor megkerülhetetlen képviseletet szeretnének, a MEKSZ a nagy ellenszél dacára is a szakmai lobbi újraindítására készül.
Megvitatnivaló pedig van b?ven. Ezek közül Turai József a HUPX napi áramt?zsdének a hagyományos regionális tranzit és a jelent?s import miatti sérülékenységét és továbbra is stagnáló napi likviditását, a fizikai határid?s szekció OTC-hez képest rendkívül alacsony nyitott kötésállományát, a t?zsdén kívüli kereskedelem EU-s szabályozások miatt várható besz?külését, a kiegyenlít? energia árképzését és szabályozását említette els?ként. Zavarónak mondta a megújuló alapú energiatermelés új támogatási rendszere körüli csendet is. Noha rövid távon a nagykereskedelmi áram- és gázpiaci árképzésben nem várható hasonló elvek mentén történ? m?ködés, sokat elmond, hogy míg az MVM által lekötött termel?i kapacitások úgy kerülnek versenypiacra, hogy tényleges piaci áron kelnek el, addig a hosszú távú gázszerz?dés esetében ez nem annyira egyértelm? kérdés. A MEKSZ számos más kérdésben is tárgyalna, tájékozódna, egyeztetne tagjai képviseletében, s reméli, hogy a kommunikációs diszharmónia csak átmeneti jelleg?.
Olyan id?szakban készül er?s lobbira a hazai áram- és gázkeresked?k új szövetsége,
a MEKSZ, amikor a szakma sok képvisel?je már semmilyen irányultságú kritikát nem mer vagy akar mondani az államigazgatásról
A hazai gázkeresked?k érdekképviseletének a bevonása, a megn?tt érdekképviseleti feladatok, illetve az energiaszakma és a döntéshozók közötti egyfajta kommunikációs szakadék áll amögött, hogy a Magyar Villamosenergia-keresked?k Egyesülete (MVKE) nemrég kib?vítette tagvállalatai körét a gázszakma képvisel?ivel, és szövetséggé alakult. A megsz?n? egyesület helyét a Magyar Energiakeresked?k Szövetsége (MEKSZ) vette át, amelynek elnökévé Turai Józsefet választották (? volt az MVKE elnöke is), elnökhelyettesévé pedig Viktor Lászlót (E.ON Földgáz Trade Zrt.). Turai József a Világgazdaság érdekl?désére elmondta, hogy többek között a Magyar Energia Hivatal (MEH) és az energiaszakma közötti kapcsolattal elégedetlen, de gondnak tartja a túl gyors törvényalkotást is, mert a jogszabályok el?készítése során nincs id? egyeztetni azokkal az áram- és gázkeresked?kkel, amelyekre végül az új szabályozás majd vonatkozik. A helyzet mára annyira megromlott, hogy az államigazgatásnak kiszolgáltatott szakma egyes esetekben elzárkózik véleményt mondani a szakminisztérium, a kormány vagy a MEH intézkedéseir?l vagy éppen annak hiányáról. A MEH-nél Turai József tapasztalatai szerint már szinte kommunikációs zárlat van: a hivatal adatszolgáltatása egyik évr?l a másikra minden el?zetes bejelentés nélkül besz?kült, volt, hogy a MEH nem is reagált az MVKE, illetve az uniós áramkeresked?k szervezetének (EFET) megkeresésére.
Ám az áram- és gázkeresked?k a jogszabályalkotáskor megkerülhetetlen képviseletet szeretnének, a MEKSZ a nagy ellenszél dacára is a szakmai lobbi újraindítására készül.
Megvitatnivaló pedig van b?ven. Ezek közül Turai József a HUPX napi áramt?zsdének a hagyományos regionális tranzit és a jelent?s import miatti sérülékenységét és továbbra is stagnáló napi likviditását, a fizikai határid?s szekció OTC-hez képest rendkívül alacsony nyitott kötésállományát, a t?zsdén kívüli kereskedelem EU-s szabályozások miatt várható besz?külését, a kiegyenlít? energia árképzését és szabályozását említette els?ként. Zavarónak mondta a megújuló alapú energiatermelés új támogatási rendszere körüli csendet is. Noha rövid távon a nagykereskedelmi áram- és gázpiaci árképzésben nem várható hasonló elvek mentén történ? m?ködés, sokat elmond, hogy míg az MVM által lekötött termel?i kapacitások úgy kerülnek versenypiacra, hogy tényleges piaci áron kelnek el, addig a hosszú távú gázszerz?dés esetében ez nem annyira egyértelm? kérdés. A MEKSZ számos más kérdésben is tárgyalna, tájékozódna, egyeztetne tagjai képviseletében, s reméli, hogy a kommunikációs diszharmónia csak átmeneti jelleg?.
Grafika:russiablog.org
Miközben mindenki a földgázra koncentrál, addig a k?olajellátás terén hasonlóan nagy orosz nyomás nehezedik Ukrajnára. Mit bír még el északkeleti szomszédunk?
hogy elhárítsa a Vlagyimir Putyin által személyesen irányított akciósorozatot a volt szovjetköztársaságok közül mind geopolitikai, mind energetikai, f?leg pedig birodalmi szempontból legfontosabbnak tartott Ukrajna visszaszerzésére.
Ennek a gondosan megtervezett folyamatnak idáig két f? iránya volt. Egyrészt Kreml-közeli orosz oligarchák a legnagyobb csendben megszerezték a kelet-ukrajnai nehézipar számos zászlóshajójának többségi tulajdonát. Másrészt pedig különböz? kedvezményekkel, nem ritkán zsarolással Moszkva megpróbálta a Gazprom portfóliójába terelni a teljes ukrajnai földgázszállító hálózatot, de még északkeleti szomszédunk állami földgáz vállalatát, a Naftogaz Ukraini-t is.
Az utóbbiról Putyin egy régebbi hivatalos kijevi látogatása során, vendéglátóit – és az európai szállítások biztonságát szem el?tt tartva hasonló célokat követ? Brüsszelt is – meglepve, kész tényként kijelentette, hogy fuzionál a Gazprommal. Az orosz gigavállalat piaci t?keértékének csupán 7 százalékát képvisel? ukrán cég mindmáig szabotálja a nem túl vonzó ajánlatot, amelynek elfogadása gyakorlatilag a fiatal ukrán állam szuverenitásának feladását jelentené.
Egy hónappal ezel?tt az ismét Ukrajnába látogató Putyin is szelídebb húrokat pengetett, amikor „a Gazprom és a Naftogaz közötti kapcsolatok tökéletesítésének lehetséges változatait” javasolta megvizsgálni. Ebben a kérdésben azonban a felek nyilvánvalóan nem értek el érdemi eredményt, hiszen a 12 aláírt egyezmény – köztük a Fekete- és az Azovi tenger felségvizeinek felosztási elveir?l szóló dokumentum – sorában nyoma sincs a „kék f?t?anyag” sorsáról kötött megállapodásnak.
A kapcsolatok további romlását jelzi, hogy – míg 2010-ben a Szevasztopolban állomásozó orosz Fekete-tengeri flotta bérleti díja fejében Kijev még olcsóbban kapta a földgázt, és ezzel orosz források szerint 8 milliárd dollárt takarított meg – idén már a Gazprom árainál olcsóbb (!) német importból vásárolt orosz gázzal biztosítják az energiaigényes nehézipar termelését. Putyin most azzal példálózott, hogy a Gazprom által kiszemelt másik stratégiai célpont, a belorusz földgázhálózat tulajdonjogának átengedésével Minszk a GDP 16 százalékának megfelel? haszonra tett szert. Kijevben azonban ez a jelek szerint nem hatotta meg a döntéshozókat, s így idén nyáron folytatódott a felek állóháborúja.
Szaporodnak a gondok észak-keleti szomszédunk k?olajellátásában is. Az orosz export a tavalyi mennyiség kevesebb, mint felére, nem egészen 750 000 tonnára csökkent. Ilyen keveset az oroszok negyedszázada nem szállítottak. Március óta pedig, amikor a brit és az orosz tulajdonosok közötti konfliktusok nyomán megroppant TNK-BP leállította ukrajnai feldolgozóját, egy csepp orosz k?olaj sem érkezett Európa egyik legnagyobb országába.
Ukrajna azóta Európa és a Független Államok Közössége tíz államából importálja az olajat. Az ország saját hét feldolgozó üzeme közül jelenleg csupán kett? m?ködik, és ezek 2012 els? öt hónapjában a tavalyi termelésnek csupán egyharmadát voltak képesek el?állítani. Nyikolaj Azarov ukrán miniszterelnök a szerinte irreálisan magas vámot szed? Moszkvát hibáztatja a kialakult helyzetért. A Kreml viszont azzal érvel, hogy ha a „kisebbik szláv testvér” engedett volna a nyomásnak, és csatlakozott volna az egy esztendeje m?köd? orosz—belorusz—kazah vámunióhoz, akkor vámmentesek lennének a szállítások.
Viktor Janukovics elnök a hazai termelés fellendítésére most olyan – az ukrajnai sajtóban „nem piacinak” min?sített, de nem részletezett – engedményeket tett a hazai k?olaj feldolgozók tulajdonosainak, amelyekkel az ellenzék szerint az államf? az ukrán oligarchák nyomásának engedett. Köztük állítólag a legnagyobb érdekérvényesít? eszközökkel rendelkez? Dmitro Firtasnak, az orosz—ukrán földgázháborúkban kulcsszerepet játszó RoszUkrEnergo résztulajdonosának, akinek tevékenységét Magyarországon az EMFESZ sanyarú sorsa tette emlékezetessé. Az orosz k?olajexport?rök most azzal fenyeget?znek, hogy ha ukrajnai konkurenseik kedvez?bb feltételekkel dolgozhatnak, akkor számukra már nem lesz rentábilis a szállítás, és ottani érdekeltségeiket értékesítve távoznak az ukrajnai piacról.
Forrás: portfolio.hu
